Festményszakértő
Amennyiben Festményszakértőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.
Fülep Lajos
m?vészetfilozófus, m?vészettörténész, református lelkész
Budapest, 1885. január 23. - Budapest, 1970. október 7.
Népiskolai és középiskolai tanulmányait Nagybecskereken végezte. Az érettségi után Budapestre került, ahol el?bb nyomdai korrektor volt, majd a Hazánk (1904-1905) és Az Ország (1905-1906) c. konzervatív napilap munkatársaként baloldali és liberális lapokban is dolgozott. Kora akadémikus m?vészetét élesen támadó irodalmi, képz?m?vészeti és színházi kritikái, cikkei a Népszavában, a Magyar Szemlében, A Hétben, a Szerdában jelentek meg, s hamarosan jó nevet szerzett magának. Els?k között ismerte fel Ady jelent?ségét, 1906-ban ujjongva köszöntötte az Új verseket. A költ?höz f?z?d- barátságáról id?skori esszéjében, az Ady Endre éjszakája és éjszakáiban (1969) vallott. A századel- legtöbb értelmiségijéhez hasonlóan az - életében is fontos szerepet játszott két párizsi (1904, 1906) útja, megismerte Cézanne, Gauguin m?vészetét. Élete sorsfordító eseményei azonban Firenzében játszódtak le, ahol kisebb megszakításokkal 1907-1913 között állami ösztöndíjjal élt. Barátságot kötött a firenzei Biblioteca Filosofica körül csoportosuló filozófusokkal, írókkal, G. Papinivel, G. Amendolával, P. Marucchi-val stb. Felfedezte magának Giotto, Dante m?vészetét, s az egy-két éve még anarchista eszmékkel kacérkodó Fülep Assisi Szent Ferenc, Sienai Szent Katalin és más középkori misztikusok hatására megtért. 1911-ben Hevesi Sándorral és Lukács Györggyel Firenzéb?l szerkesztette a Budapesten megjelent A szellemet, az anyagi okokból csak két számot megért filozófiai folyóiratot. 1910-ben lefordította és nagyszabású bevezet- tanulmánnyal látta el Nietzsche A tragédia eredete c. m?vét. 1912-ben doktorált a Budapesti Tudományegyetemen m?vészettörténetb?l, filozófiából, olasz nyelv és irodalomból. Disszertációnak a B. Croce impresszionista esztétikájával vitatkozó, Az emlékezés a m?vészi alkotásban c. tanulmányát nyújtotta be. 1913-ban Rómába költözött. 1914-ben hazatért, és a f?város szolgálatába lépett, a szociálpolitikai ügyosztály m?vészeti referenseként helyezkedett el. Egyidej?leg középiskolában is tanított. Tolnay Károly (Charles de Tolnay), világhírre szert tett középiskolai tanítványa, mindig hálával emlékezett a m?vészettörténész pályán ?t elindító tanárára. 1916-ban beiratkozott a református Teológiai Akadémiára, 1918-ban lelkészi képesítést szerzett, és vidékre készült. 1916-ban írta legnagyobb hatású, szellemtudományi alapozottságú m?vét, a könyv alakban 1923-ban megjelent Magyar M?vészetet. Alaptétele szerint jelent?s m?alkotás csak egyedi és egyetemes korrelációjából születhet. Kodállyal, Bartókkal, Babitscsal egyidej?leg kísérelte meg meghatározni a magyar m?vészet egyedi vonásait. 1917-ben A nemzeti elem szerepe a m?vészetben címmel el?adássorozatot tartott a Szellemi Tudományok Szabadiskoláján. Eljárt az iskola szellemi hátterét biztosító, Lukács György és Balázs Béla körül szervez?dött Vasárnapi Körbe is. 1918-ban felszólalt a Társadalomtudományi Társaság Progresszív és konzervatív idealizmus vitáján. Az ?szirózsás forradalom után a Károlyi-kormány diplomáciai szolgálatába lépett: a Fiuméban rekedt magyar tisztvisel?k ügyét rendezte. A Károlyi-kormány felterjesztette egyetemi tanárnak, de csak 1919 májusában nevezték ki a Budapesti Tudományegyetem olasz nyelvi és irodalmi tanszéke professzorának. 1919 végén a Nyugatban megjelent tanulmányában ízekre szedte Szabó Dezs- Az elsodort falu c. regényét. A Tanácsköztársaság bukása után igazolták, és a Külügyminisztérium szolgálatában Olaszországban politikai lapot szerkesztett. 1920-ban teljesült h?n óhajtott vágya: falura költözött, hogy református lelkészként a nép között megkezdje evangelizációs küldetését. Állomáshelyei: Medina (1920-1921), Dombóvár (1921-1922), Baja (1922-1927), Zeng?várkony (1927-1947). 1923-ban az Ars Unaban jelent meg M?vészet és világnézet c. tanulmánya. 1929-t?l cikkek sorában foglalkozott a dunántúli magyarság pusztulásával. Dönt- szerepe volt benne, hogy Illyés Gyula, Kodolányi János, Bajcsy-Zsilinszky Endre rádöbbentek az egykézés veszélyeire, s az ország közvéleménye elé tárták a helyzetet. Nehéz anyagi viszonyait átmenetileg enyhítette, hogy 1930-ban megkapta a Baumgarten-díjat. Az 1930-as években a pécsi egyetemen magántanár, m?vészetfilozófiát, esztétikát, olasz irodalmat oktatott. Itt kezd?dött élethosszig tartó barátsága Weöres Sándorral. 1934-ben Gulyás Pállal és Németh Lászlóval megindította a Választ, amelynek nyitó cikke Fülep Nemzeti öncélúság c. tanulmánya. A szerkeszt?ségb?l hamarosan kivált, mert úgy érezte, hogy a folyóiratban a magyar sorskérdések helyett a szépirodalom került el?térbe. 1944-ben jelent meg Célszer?ség és m?vészet az építészetben c. tanulmánya. 1946-ban kinevezték a budapesti egyetem olasz tanszékére, 1947-ben a f?városba költözött, az Eötvös Collegium tanára lett. A kommunista kultúrpolitikához nem volt hajlandó idomulni, társadalmi megbecsültsége mégis ekkor ért a csúcsára. Meglett kora, óriási tudásából és hajlíthatatlan jelleméb?l fakadó tekintélye, a kommunista rendszer vezet- funkcionáriusaivá lett ismer?sei, f?ként Lukács György, néminem- védettséget biztosítottak neki. Korábbi korszakalkotó tanulmányaihoz fogható m?vet már nem fejezett be, a tudományszervezés és a tanítás vitte el idejét. 1951-t?l 1961-es nyugdíjazásáig a m?vészettörténeti tanszéket vezette. F?szerkeszt?je volt a M?vészettörténeti Értesít?nek (1953-1961) és az Acta Historiae Artiumnak (1954-1961). Szerkesztette A magyarországi m?vészet története I?II. c., több kiadást megért összefoglaló munkát. Elindította a Magyarország m?emléki topográfiája sorozatot, 1953-1960 között az MTA M?vészettörténeti F?bizottsága elnöke volt. 1948-ban az MTA levelez- tagjává választották. 1950-es akadémiai székfoglaló el?adásában, A magyar m?vészettörténelem feladatában visszatért a Magyar M?vészet problémájához: tisztázni kell, hogy mi a magyar és mi a magyarországi m?vészet. Munkásságáért 1955-ben Munka érdemrenddel, 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Nyugdíjas éveiben f?ként élete f?m?vének szánt, csonkán maradt m?vészetfilozófiáján dolgozott. Az 1960-as években minden követ megmozgatott, hogy Csontváry ?, akit Cézanne mellett a XX. század legnagyobb fest?jének tartott - hányatott sorsú képei méltó és biztonságos helyre kerüljenek. Öreg napjaiban h?séges tanítványai körében érezte magát a legjobban.
F?bb m?vei
- Magyar m?vészet, 1923
- A m?vészet forradalmától a nagy forradalomig. Cikkek, tanulmányok, 1974 [függeléke: összeáll. TÍMÁR Á.: ~ 1902-1919 között megjelent m?veinek bibliográfiája]
- M?vészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok 1920-1970, 1976 [függeléke: összeáll. TÍMÁR Á.: ~ 1920-1970 között megjelent m?veinek bibliográfiája]
- Egybegy?jtött írások I. Cikkek, tanulmányok 1902-1908, 1988 - Egybegy?jtött írások II. Cikkek, tanulmányok 1909-1916, 1995 - Egybegy?jtött írások III. Cikkek, tanulmányok 1917-1930, 1998 szerk. TÍMÁR Árpád
- ~ levelezése I. 1904-1919, 1990 - ~ levelezése II. 1920-1930, 1992 - ~ levelezése III. 1931-1938, 1995 - ~ levelezése IV. 1939-1944, 1998. [F. CSANAK D. teszi közzé]
Irodalom
LAKATOS K.: Arcképvázlat ~ról, Valóság, 1964/10.
L?RINCZ E.: ~, Alföld, 1967/2.
PERNECZKY G.: Egy magyar m?vészetfilozófus. Vázlat a nyolcvanöt esztend?s ~ról, Magyar Filozófiai Szemle, 1970/3?4.
VEKERDI L.: A fiatal ~, Valóság, 1974/4.
NÉMETH L.: ~, Literatura, 1974/4.
~ emlékkönyv, Cikkek, tanulmányok ~ életér?l és munkásságáról, 1985
Tudományos ülésszak ~ születésének századik évfordulójára, Pécs, 1986
FODOR A.: Ezer este ~sal, 1-2, 1986
BABUS A.: Miért választotta ~ a magyar falut a világvárosok helyett- Kortárs, 1990/2.
(Babus Antal)
- Ágopcsa Marianna
- Aknai Katalin
- Aknai Tamás
- Albertini Béla
- András Edit
- Andrási Gábor
- Angel Judit
- Angyal Mária
- Aradi Nóra
- Askercz Éva
- Aszalós Endre
- Babarczy Eszter
- Bajkay Éva, dr.
- Bakonyvári M. Ágnes
- Bakos Katalin
- Bálványos Anna
- Bán András
- Banner Zoltán
- Bánóczi Zsuzsa
- Bánszky Pál
- Baranyi Anna
- Baranyi Judit
- Bárdosi József
- Bartha Andrea
- Batári Ferenc
- Batta János
- Beke László, dr.
- Beke Zsófia
- Bencsik Barnabás
- Benedek Katalin
- Bereczky Loránd
- Bertalan Vilmos
- Bíró Béla-
- Bodonyi Emőke
- Bodor Ferenc
- Bodri Ferenc
- Bögi Adrien
- Bojár Iván András
- Bordács Andrea
- Borghida István
- Boros Géza
- Brestyánszky Ilona
- Chikán Bálint
- Cifka Péter
- Csák Ferenc
- Csap Erzsébet
- Csenkey Éva
- Csépe Valéria, dr.
- Dam Johannes Nicolaas van
- Dékei Kriszta
- Dévényi István
- Dobai Ágnes
- Dobrik István
- Domanovszky György dr.
- Dömötör János
- Duranci Béla
- Dvorszky Hedvig
- Egri Mária
- Egry Margit
- Erdős Judit
- Fabényi Júlia
- Faludy Judit
- Farkas Veronika
- Fehér Zsuzsa, D.
- Feledy Balázs
- Ferkai András
- Fitz Péter
- Földényi F. László
- Földes Emília
- Forgács Éva
- Frank János
- Fülep Lajos
- Gábor Eszter
- Gajdos Tibor
- Galavics Géza
- Gálig Zoltán, dr.
- Gály Tamara Archleb
- Géger Melinda
- Gellér Katalin
- Gergely Mariann
- Gesk Judit
- Goda Gertrúd
- Golovics Lajos
- Granasztói Pál
- Gyergyádesz László, ifj.
- Gyetvai Ágnes
- György Péter
- Hadik András
- Hajdu István
- Hajnóczi Gábor
- Haltenberger Kinga, Sz.
- Hamvas Béla
- Hann Ferenc
- Hárs Éva
- Haulisch Lenke
- Hegyi Lóránd
- Hernádi Miklós
- Horváth György
- Horváth Teréz
- Hudra Klára
- Hushegyi Gábor
- Huszár Lajos
- Imre Györgyi, dr.
- Jankovich Júlia
- Jánó Mihály
- Jerger Krisztina
- Jóry Judit
- Jurecsk László
- Kállai Ernő
- Kántor Lajos
- Kenessei András
- Kernács Gabriella
- Keser Katalin, dr.
- Keszthelyi Ferencné
- Kishonthy Zsolt
- Kiss Éva
- Kiss-Szemán Zsófia
- Kollár József
- Kontha Sándor
- Koós Judith
- Kopócsy Annamária
- Kopp Jenő
- Körner Éva
- Kovács Anikó
- Kovács Gyula
- Kovács Péter
- Kovalovszky Márta
- Kovásznai Viktória, L.
- Kozák Csaba
- Kratochwill Mimi
- Kubička-Kucsera Klára
- Kürti Katalin
- Ladányi József
- Láncz Sándor
- Lehel Zsolt
- Lóska Lajos
- Losonci Miklós
- Lovag Zsuzsa
- Lyka Károly
- Maderspach Viola
- Mándy Stefánia
- Markója Csilla
- Markusková Helena
- Marosi Ernő
- Mayer Marianna
- Mazányi Judit
- Menyhért László, L.
- Mészáros Júlia, N.
- Mezei Árpád
- Mezei József
- Mezei Ottó
- Mihályfi Ernő
- Miklós Pál
- Molnár Éva
- Molnár Mária, L.
- Mucsi András
- Muladi Brigitta
- Murádin Jenő
- Nagy Ildikó
- Nagy T. Katalin
- Nagy Zoltán
- Németh Lajos-
- Néray Katalin
- Novotny Tihamér
- Paksi Endre Lehel
- Páldi Lívia
- Pálosi Judit
- Pap Gábor
- Passuth Krisztina
- Pataki Gábor
- Pataky Dénes
- Perenyei Mónika
- Peternák Miklós
- Petrányi Zsolt
- Pilaszanovich Irén
- Plesznivy Edit
- Pogány Gábor
- Pogány Ö. Gábor
- Prékopa Ágnes
- Pusztai Gabriella
- Radnóti Sándor
- Rényi András
- Rideg Gábor
- Román József
- Romváry Ferenc
- Rozgonyi Iván
- Rózsa Gyula
- Rózsa T. Endre
- Ruzsa György
- S Nagy Katalin
- Salamon Nándor
- Sári Katalin
- Sárkány József
- Sárosdy Judit
- Sasvári Edit
- Schenk Lea
- Sebők Zoltán
- Sík Csaba
- Simon Magdolna
- Simon Zsuzsa
- Sinkovits Péter
- Sinóros Szabó Katalin
- Slézia József
- Somogyi György
- Sturcz János
- Sümegi György
- Supka Magdolna
- Szab Lilla
- Szabadi Judit
- Szabó Ernő, P.
- Szabó Ilona, E.
- Szabó Irma
- Szabó Júlia
- Szaszák György
- Százados László
- Szeifert Judit
- Székely András
- Szelesi Zoltán
- Szemz Piroska
- Szentes Lajos
- Szepes Hédi
- Szigeti László
- Szij Béla
- Szíj Rezső
- Szilágyi András
- Szinyei Merse Anna
- Szoboszlai János
- Szőke Annamária
- Szuchy M. Emil
- Szücs György
- Szűcs Julianna P.
- Szűcs Károly
- Szuromi Pál
- Tallósi Béla
- Tasnádi András
- Tasnádi Attila
- Tasnádiné Marik Klára
- Tatai Erzsébet
- Telepy Katalin
- Tilkovszky Béla
- Tillmann József (Adalbert)
- Tímár Árpád
- Timár Katalin
- Tolnai Ottó
- Tolnay Károly
- Topor Tünde
- Torday Aliz
- Török Tamás
- Tóth Ferenc
- Tóth János
- Tripolsky Géza
- Turai Hedvig
- Turchányi Erzsébet
- Turczel Lajos
- Ujlaki Gabriella
- Ury Ibolya
- Vadas József
- Varga Vera
- Várhelyi Vanda
- Várkonyi György
- Vayer Lajos
- Vécsi Nagy Zoltán
- Végvári Lajos
- Verba Andrea
- Veress Kinga
- Vesztróczy Éva
- Wagner István
- Wehner Tibor
- Zádor Anna
- Zwickl András